A dinoszauruszok korából származó új ízeltlábú fajokra bukkantak a Bakonyban

85 millió éves, borostyánba zárt ízeltlábúakat fedeztek fel az ELTE és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói a Veszprém megyei Ajkán. A gazdag leletanyagból elsőként vizsgált pók- és pattanóbogár-zárványok a tudomány számára új fajokat képviselnek. Különlegességüket az adja, hogy a földtörténet olyan időszakából származnak, melyből csak rendkívül kevés borostyánzárvány ismert, így a felfedezett új fajok evolúciós szempontból fontos hiátust töltenek ki.

Magyar és külföldi kutatókból álló kutatócsoport vizsgálta a Veszprém megyei Ajka mellől előkerült, felső kréta korú borostyánzárványokat, amelyek még a dinoszauruszok korából származnak. Ezeket a különleges borostyán féleségeket Ajka városa után ajkaitnak nevezzük. Az ajkaitok ízeltlábúinak vizsgálata a Magyar Természettudományi Múzeumban és az ELTE Őslénytani Tanszékén már évekkel ezelőtt megkezdődött Ősi Attila, tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével. Jelen kutatást, ami a Nature Scientific Reports és a Cretaceous Research rangos folyóiratokban publikálásra került, Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE munkatársa vezette az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének kutatói bevonásával (Bodor Emese és Ősi Attila).

A borostyán az egykor élt növények fosszilizálódott gyantája, mely olykor apró állatok és növények maradványait, úgynevezett zárványokat tartalmaz. A most megvizsgált, 85 millió éves borostyánkőben lapuló több tucat, jobbára mikroszkopikus méretű zárvány közül először egy pókot és egy pattanóbogarat választottak ki a kutatók, mindegyikük elemzéséhez más-más kutatói gárdával kellett együttműködni, akik speciális képalkotási eljárásokkal tárták fel az ásvány belsejét.

Egy óriási ajkait és az erről készült CT felvétel, ami a Pannon Egyetemen készült

A munka a veszprémi Pannon Egyetemen kezdődött Kovács Kristóf segítségével. Az itteni CT berendezés után a kutatók több hazai CT berendezéssel is szerencsét próbáltak. Végül a kutatói gárda egy tagja, Novák János (ELTE) közbenjárása révén lehetőség nyílt próbára tenni a hamburgi Német Elektronszinkrotron (DESY) szinkrotron berendezését, s mind közül ez bizonyult a legjobbnak. A hamburgi munkát Danilo Harms, Ulrich Kotthoff és Jörg Hammel helyi kutatók segítették.

A pókról hamar kiderült, hogy az ún. kétfarkú pókok (Hersiliidae) családjának tagja. Egyik legérdekesebb külső jegye a névadó, farokszerűen meghosszabbodó szövőszerv.

A Hungarosilia verdesi szinkrotron modellje (Szabó és mtsai., 2022 után módosítva) és művészi rekonstrukciója (Szabó Márton alkotása)

A másik vizsgált zárvány egy kis pattanóbogár volt, melyet már a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékének mikroCT-jében modelleztek le a kutatók Dr. Kukovecz Ákos és Szenti Imre segítségével. „A bogarak testét borító kitines váz vastagabb és keményebb, mint például a pókoké, ezért a pár milliméteres pattanóbogár lemodellezése nem okozott problémát a szegedi mikroCT számára.” – magyarázta Dr. Szenti Imre.

Az Ajkaelater merkli Szegeden készült mikroCT modellje (Szabó és mtsai., 2022 után módosítva) és a hazánkban is előforduló szerecsenpattanó (fotó: Szabó Márton)

A pattanóbogár digitális, 3D-s modelljét ezután Dr. Robin Kundrata (Palacky Egyetem, Csehország) és Németh Tamás (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) vették tüzetesen górcső alá. Munkájukat Johana Hoffmannova (Palacky Egyetem, Csehország) és Dr. Alexander S. Prosvirov (Moszkvai Állami Egyetem) segítették. Mind a pattanóbogarak nemzetközileg ismert szakértői, több alkalommal is dolgoztak már fosszilis és mai pattanóbogarakkal kapcsolatos kutatásokban.

A megőrződött külső jegyeik alapján mindkét zárvány a tudomány számára teljesen új fajnak bizonyult. A pókot Hungarosilia verdesi névre keresztelték, melyben a fajnév Verdes Gábor egykori ajkai szénbányász nevét őrzi.

„A pattanóbogár az Ajkaelater merkli nevet kapta, mely név Ajka városa, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum egykori entomológusa és muzeológusa, Dr. Merkl Ottó előtt tiszteleg” – magyarázta Dr. Robin Kundrata.

„Az ismert növénykövületek alapján az egykori ajkai kőszénmocsár egy trópusi vagy szubtrópusi monszun klímájú, rendkívül dús vegetációjú élőhely volt, 2000-2500 mm-es évi csapadékmennyiséggel, mely valószínűleg szezonálisan érkezett a vidékre. Egyáltalán nem meglepő, hogy a kétfarkú pókok és a pattanóbogarak jelen voltak itt, ma ugyanúgy jelen vannak a hasonló élőhelyeken, kiváltképp a trópusokon” – tette hozzá Bodor Emese paleobotanikus, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének munkatársa.

A felfedezések igazi horderejét nem csak az új fajok jelentik, hanem az is, hogy azok a földtörténet mely időszakából származnak. „A zárványok a késő kréta kor ún. santoni emeletből származnak. A földtörténet ezen időszakából rendkívül kevés borostyánt ismerünk, egész Európában csupán néhány ilyen korú borostyánlelőhely ismert. Sok állat- és növénycsoport evolúciójában tátonganak kisebb-nagyobb hiátusok olyan időszakokból, amelyekből csak nagyon kevés ősmaradvány áll rendelkezésre. A most feltárt leletanyag egy pontosan ilyen típusú hiátust tölt ki mind a kétfarkú pókok, mind a pattanóbogarak esetén, hiszen korábban egyikük fosszilis képviselői sem voltak ismertek az európai, santoni korú üledékekből” – mondta Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója.

„Fontos továbbá, hogy az ajkai kőszén állatvilágát nagyon jól ismerjük, hiszen előkerültek itt csigák és kagylók, halak, vízi hüllők, sőt dinoszauruszok maradványai is, ám szárazföldi ízeltlábúak eddig nem voltak innen ismertek. Ezen élőlények teste az állat pusztulása után rendkívül gyorsan lebomlik, eltűnik az élet körforgásában” – tette hozzá Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének vezetője.

Borítókép: Az Ajkaelater merkli művészi rekonstrukciója (Németh Tamás alkotása)