A hvar-szigeti dinoszauruszok nyomában

Horvátország méltán híres a szebbnél-szebb, fehér sziklás partjairól. Nemcsak strandolni lehet itt, vagy a tengeri élővilág szépségeit megfigyelni, hanem számtalan érdekesség fedezhető fel a partmenti sziklákban is. Isztriától a dél-dalmát partokig döntően a kréta időszakban (140-66 millió évvel ezelőtt), tengeri környezetben képződött mészkövek alkotják a csipkézett partokat, ahol a turisták mellett rudisták és dinoszaurusz lábnyomok is előfordulnak. Míg a rudisták, azaz vastag, csipkézett héjú kagylók a gazdag, sekélytengeri élővilág emlékei, addig a dinoszaurusz lábnyomok arra utalnak, hogy az egykori, néha egészen sekély vízzel borított, mésziszapos vidéken szárazföldi állatok sétáltak.

Solt Péter a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat egykori munkatársa néhány évvel ezelőtt Hvar szigetének jól rétegzett mészkőpadjain fedezett fel több mint egy tucat, olykor 60-80 cm-es
átmérőjű, kerekded lábnyomokat. Bár a sziget más területéről már korábban is ismertünk lábnyomokat, erről a partszakaszról még nem. A lábnyomok a Földünkön valaha élt legnagyobb testű szárazföldi állatok, a Sauropoda dinoszauruszok nyomai. Sajnos, a nyomok felszínét részben a csapadék, részben a tenger hullámzása sok helyen erodálta, de azért jól felismerhetők és némelyek csapákat alkotnak.

A lábnyomok vizsgálatába Szurominé Korecz Andrea, A MOL munkatársa mellett Ősi Attila, az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének vezetője is bekapcsolódott. A leletek jelentősége abban áll, hogy a kréta időszak szárazföldi élővilágának egy olyan, 20 millió évet felölelő periodusába nyújtanak betekintést, melyről korábban szinte semmilyen információnk nem volt. Mára, többek között a most publikált lábnyomok révén tudjuk, hogy ezek a nagy testű növényevő dinoszauruszok nem tűntek el ekkortájt Európa szigetvilágából, csak a lecsökkent szárazföldi területekkel összhangban feltehetően létszámuk is megcsappant és élettereikért akár hosszabb, tengerpartokon-árapály síkságokon átívelő vándorutakat kellett megtegyenek.