A talajnedvesség hosszú távú és súlyos mértékű csökkenése egész Európában megfigyelhető
Egy új európai aszálytérkép nyújt sokkoló képet, a növények számára elérhető talajnedvesség éves átlagáról, ami szinte az egész kontinensen csökkent 1981 és 2017 között. A vegetációs időszak nagy részét lefedő nyári félév az európai mezőgazdasági területek közel felén csökkent lényeges mértékben - derül ki magyar kutatók tanulmányából, amely az európai agrártudomány vezető lapjában jelent meg (a cikk ITT olvasható). A legkomolyabb mértékű csökkenés Kelet-Európában, Ukrajnában, Moldovában és Romániában tapasztalható, míg Észak-Európa szenvedte el a legkisebb mértékű talajnedvesség veszteséget. A legnedvesebb talajokon az alpesi, a balti és a nyugat-balkáni országokban gazdálkodnak, míg a legszárazabbak mezőgazdasági területek elsősorban mediterrán és kelet-európai országokban találhatók. Magyarország és az Észak-Balkán országai szintén a legszárazabb talajú országok között említendők.
Az elérhető nedvesség szezonális trendjei az európai mezőgazdasági területek talajainak felső 0–28 cm-es rétegében 1981 és 2017 között (0.1◦ × 0.1◦ felbontás). N: negatív irány; P: pozitív irány; S: jelentős változás; NS: nem jelentős változás.
Az emelkedő hőmérséklet és a csökkenő édesvízkészletek komoly kihívás elé állítják a természetes és termesztett növényeket a kontinens nagy részén. A klímaváltozás egyik hatása, hogy a gabona terméshozamok egyre érzékenyebben reagálnak a talajnedvesség ingadozására. A terméshozam talajnedvességtől való függése és a talaj nedvességtartalmának csökkenése az európai mezőgazdaság egyik nagy kihívása és a termésátlagokat limitáló tényezők közül az egyik legfontosabb Franciaországtól Ukrajnáig. Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék tudományos főmunkatársa és kutatótársai szerint az Európa nagy részén 2015 óta szinte megszakítatlan aszályos periódus halaszthatatlan beavatkozást igényel. Az elmúlt években annak örülhettünk, hogy Magyarország jórészt kimaradt ebből a kétezer éve nem tapasztalt aszályhullámból, hiszen az idei évet leszámítva az utóbbi nyolc esztendőből csak 2015-ben fordult elő jelentősebb aszály. Mindez jól nyomon követhető az Európai aszálymegfigyelő központ (Európai Környezeti Ügynökség) július második harmadára vonatkozó a 2001–2022 közötti időszakot lefedő aszálytérképei alapján (lásd ITT).
Egy hagyományos alkalmazkodási technika a szántóföldi művelés áthelyezése az aszályos régiókból a kevésbé aszályosabba. Ez a folyamat Európa szerte megfigyelhető. Miközben tömeges mértékben hagynak fel a gabonatermesztéssel Dél-Európában és a Balkánon, Észak-Európában, a Német-, a Lengyel-és a Kelet-Európai Síkság északi felén növekszik a gabonatermesztésbe fogott területek kiterjedése – derül ki a kutatók korábbi európai elemzéséből (a cikk részleteiben ITT olvasható). Vannak azonban olyan alkalmazkodási technikák, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a talajnedvesség megtartásához. Ilyenek például a nagyobb tőtávolság mellett való döntés, a szántásmentes, vagy minimális talajbolygatást alkalmazó gyakorlat és a mulcsozás.
Figyelembe véve a felszíni víz, a talajnedvesség és a sekély talajvíz közötti szoros és háromdimenziós kölcsönhatásokat, a felszíni vízvisszatartás különböző formái, így a vizes élőhelyek helyreállítása szisztematikus és kontrollált elárasztásokkal, egy ún. felügyelt talajvízutánpótlásos eljárás keretében (angolul: managed aquifer recharge (MAR)) a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés, e negatív hatások csillapításának leghatékonyabb és gyakran alkalmazott formája. Egy fenntartható földhasználati rendszer kulcselemeként a nagy területen talajba szivárogtatott nagytömegű víz révén a MAR hatékonyan javítja a tájak aszályokkal szembeni ellenállóképességét. Miközben a MAR alkalmazása rohamosan terjed a területi szempontból eltérő vagy egyedi klíma-víz-talaj-növényzet kölcsönhatások vizsgálata intenzíven kutatott területnek számít. E téma fontosságát jelzi az, hogy az Európai Bizottság 2022. június 22-én egy élőhely-restaurációs törvényre vonatkozó javaslatot nyújtott be a Parlamenthez és a Tanácshoz (ITT olvasható). A dokumentum uniós jogszabályban kívánja rögzíteni az EU Biodiverzitás stratégia legfontosabb céljait. Nevezetesen azt, hogy az Európai Unió szárazföldjeinek és tengerpartjainak 20 %-a és ezen belül 25 000 km folyószakasz és kapcsolódó árterek restaurációja 2030-ig megvalósuljon (részletek ITT olvashatók).
Borítókép: www.magyarmezogazdasag.hu